Zömök sárkány - „Balaur bondoc”
Az Európában felfedezett kréta kori húsevő dinoszauruszok egyikének máig legteljesebb csontváza
					  került napvilágra a Szászsebes környéki szárazföldi üledékekből. A leletet 2009-ben fedezte					  fel Vremir Mátyás kolozsvári geológus–paleontológus. A 70 millió éves, teljesen új theropoda					  fajhoz tartozó szenzációs fosszíliát a meghatározásában és leírásában közremőködő kutatók					  (Csiki Zoltán, a Bukaresti Egyetem Geofizikai és Geológiai Karának lektora, Vremir Mátyás, az 
                       Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézetének külső munkatársa, Stephen Brusatte, a Columbia					  Egyetem Föld- és Környezettudományi Karának kutatója, végül – de nem utolsósorban – Mark					  Norell, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológiai részlegének					  igazgatója) Balaur bondoc-nak („tömzsi sárkány”) nevezték el.
 					  Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézetének külső munkatársa, Stephen Brusatte, a Columbia					  Egyetem Föld- és Környezettudományi Karának kutatója, végül – de nem utolsósorban – Mark					  Norell, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológiai részlegének					  igazgatója) Balaur bondoc-nak („tömzsi sárkány”) nevezték el.
					  A nagyon fontos tudományos leletet a megtaláló 2010 elején adományozta az Erdélyi Múzeum-
					  Egyesületnek, az EMÉ-nek. „Fontosnak tartom, hogy az EME őrizhesse és kezelhesse ezeket a
					  rendkívüli leleteket, amelyek egyúttal megfelelő „magot” képezhetnének az EME egykor híres
					  kőzet-, ásvány- és őslénygyűjteményének újbóli megalapozásához“ – írta az adományozó Vremir
					  Mátyás szándéknyilatkozatában.
					  Habár a lelet hiányos (a csontváznak hozzávetőlegesen 75%-a maradt meg), a csontokon egészen
					  különleges anatómiai bélyegek találhatók, közülük 20 teljesen egyedi, csak erre a fajra jellemző.
					  A lelet a híres mongóliai Velociraptor közeli, de aberráns rokona; leginkább egy túlméretezett
					  pulyka és egy pitbull hibridjére emlékeztet, tömzsi testtel, izmos és vaskos hátsó lábakkal,
					  valamint megnyúlt, vékony tollakkal fedett mellső végtagokkal. Legkülönlegesebb
					  jellegzetességei a nagyon széles és hátranyúló medenceöv, a kétujjú mellső végtagok, valamint a
					  négy funkcionális ujjal ellátott hátsó végtagok, két-két tőrszerű támadó karommal. Az eddig
					  ismert Velociraptor-félék és rokonaik mind a mellső, mind a hátsó végtagjaikon három-három 
                       
 
					  funkcionális ujjal rendelkeztek, lábaikon csupán egy-egy támadó karommal. Az új lelet kettős
					  szakítókarmú lábfeje, rövid, de erőteljes és nagyon izmos lába, valamint vaskos teste arra utal,
					  hogy ez a raptor inkább egy kickboxerhez, semmint egy gyors futóhoz hasonlíthatott. Vadászati
					  taktikája valószínőleg rajtaütésszerű volt.
					  Az állat testének átlagos hossza (a fejétől a farkáig) 1,8–2 méter lehetett. Viszonylag kis mérete
					  ellenére félelmetes külsejűnek számíthatott, különösen ha figyelembe vesszük, hogy zsákmányát
					  nála mintegy kétszer nagyobb, kisméretű (3–4 méter testhosszú) „törpe” növényevő
					  dinoszauruszok (Zalmoxes, Telmatosaurus, Struthiosaurus) képezhették. Az ázsiai
					  (Velociraptor) vagy amerikai (Deinonychus) raptorok esetében például ez az arány sokkal
					  előnytelenebb volt, testméretük ugyanis nem haladta meg az általuk zsákmányolt állatok
					  méreteinek egyötödét.
					  A szászsebesi zömök sárkány hirtelen és tragikus körülmények között pusztult el még fiatal
					  egyed korában. Egy monszunális árvíz alkalmával fulladhatott meg, elsodort tetemét, más
					  állatokéval együtt, egy folyó árterületén lerakódott iszap temette be.
					  Mint a kutatók egybehangzóan megállapították, ez a lelet újabb bizonyítéka az európai és az
					  ázsiai–amerikai fauna közötti kapcsolatnak, amely a faunisztikus elemek aktív cseréjét sugallja,
	    akkor is, ha közülük egyesek utólag független fejlődésnek indultak az európai szigetvilágban.
			
			  | 
 
							
							
								
								
								  
								     Az első részleges csontvázat 2009 szeptemberében fedezték fel Szászsebestől körülbelül 2,5 kilométernyire északra, a Sebes folyó mentén, a kora maastrichti korszakbeli Sebes-formációban, és a fosszíliához az SbG/A-Sk1 előzetes mezőszámot kapcsolták. A későbbiekben a példány megkapta a holotípus EME VP.313-as leltári számát. A példányt az Erdélyi Múzeum-Egyesület geológusa és őslénykutatója, Vremir Mátyás fedezte fel, majd elemzés céljából elküldte Csiki Zoltánnak a Bukaresti Egyetemre.[7] A leletek leírása 2010. augusztus 31-én jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban.    
							   
                               
							      A Balaur generikus név a román folklórból ismert sárkány nevére, a fajnév, a bondoc ('zömök', 'pufók') pedig az állat robusztus felépítésére utal. Mivel a balaur egy szárnyas sárkány, a név a Balaur és a Panaves csoportba tartozó madarak közeli kapcsolatára is utal. A bondoc szónak mellékjelentése is van: a tény, hogy a török eredetű bunduk ('kislabda') szóból ered, egyben célzás arra is, hogy a Balaur ősei valószínűleg Ázsiából származnak.     
								
								
								  
								     Késő kréta, 70 Ma  (A késő kréta vagy kőzetrétegtani nevén felső kréta a kréta földtörténeti időszak két kora közül a későbbi. A késő kréta 99,6 ± 0,9 millió évvel ezelőtt (Ma) kezdődött és 65,8 ± 0,3 Ma ért véget, a kréta-tercier kihalási eseménnyel, amely egyben a kainozoikum idő paleogén időszakának kezdetét jelentette.   Ma = mega-annum mértékegység,(106), azaz egymillió évet jelöl)   
							   
                               
							      Fosszilis - 
							        Fosszilis faj nak (régiesen: ásatag) nevezzük azokat a fajokat,   amelyek nem jelenkoriak, hanem a földtörténeti múltban éltek. Ez azt   jelenti, hogy minden olyan faj fosszilisnak számít, amely a pleisztocén vége előtt, vagyis mintegy tízezer évnél régebben halt ki.
                                     A fosszilis szó emiatt nem azonos a fosszíliával, amely az élőlények megkövesedett maradványát jelenti. Ugyanakkor sok fosszilis fajt csak fosszíliák alapján ismerünk.  
								
								
								   
  
    | Ország | Állatok (Animalia) |  
    | Törzs | Gerinchúrosok (Chordata) |  
    | Altörzs | Gerincesek (Vertebrata) |  
    | Osztály | Hüllők (Reptilia) |  
    | Öregrend | Dinoszauruszok (Dinosauria) |  
    | Rend | Hüllőmedencéjűek (Saurischia) |  
    | Alrend | Theropoda |  
    | Alrendág | †Deinonychosauria |  
    | Család | †Dromaeosauridae |  
    | Alcsalád | †Velociraptorinae |  
    | Nem | †Balaur |  
							   
                               
							       
							            * B. bondoc Csiki et al., 2010 (típus)
							         
							   
                               
							       
							            A Balaur viselkedésével kapcsolatban kevés ismeret áll   rendelkezésre, de Csiki szerint feltehetően a behatárolt szigeti   ökoszisztéma csúcsragadozói közé tartozott, ugyanis nagyobb állathoz   tartozó fogat nem találtak Romániában. Emellett Csiki úgy véli, hogy a Balaur a sarló alakú karmot valószínűleg a zsákmány felhasítására használta,   míg kezei elcsökevényesedett állapota azt jelzi, hogy ezek a végtagok   valószínűleg nem segítették a vadászat során. Az egyik felfedező megjegyezte, hogy a Velociraptorhoz viszonyítva „valószínűleg inkább kickboxos volt, mint sprinter”, és   hogy valószínűleg az önmagánál nagyobb állatokat is képes volt elejteni.   Azonban a vadászó viselkedéshez hasonlóan a Balaur jellemző zsákmánya sem vált ismertté.
							         
								
								
								      A Balaur bondoc rekonstrukciója |